Karácsonyra nem voltak különösebb terveim. Gondoltam, főzök valami finomat, meghívom a családot vacsorára, aztán elmegyek az éjféli misére, hiszen a kórusban énekelek.
A fiam, Balázs, már harmincéves. Mindig is szorgalmas volt: kitűnően tanult az iskolában, aranyéremmel érettségizett, majd államilag támogatott helyre került az egyetemre Budapesten. Már az első évtől kezdve munkát keresett, hogy eltartsa magát. Akkoriban csak az üzleti találkozók érdekelték, a randik egyáltalán nem.
Mint anya, persze aggódni kezdtem. Miközben a kortársai már megházasodtak és gyerekeket neveltek, Balázs minden idejét a karrierjének szentelte.
– Anya, de hát vettem egy lakást, van egy autóm is – mondta egyszer.
– És ettől boldog leszel? Mikor fogsz már végre megörvendeztetni unokákkal? Nem leszek fiatalabb, lehet, hogy úgy halok meg, hogy egyet sem láthatok!
El tudjátok képzelni, milyen nyomasztó érzés volt. Fájt a szívem, és sok éjszaka álmatlanul forgolódtam. Balázsnak eszébe sem jutott a családalapítás, a munkája mindennél fontosabb volt számára.
Már kezdtem beletörődni, hogy sosem leszek nagymama. Aztán egy hete Balázs váratlanul felhívott:
– Anya, milyen terveid vannak karácsonyra?
– Milyen terveim lehetnének? Elmegyek a boltba, mindent megveszek, aztán készítek töltött káposztát, sütök egy halat, főzök húslevest. Talán jön Panni néni és Gyula bácsi vacsorára.
– Anya, és ha én két vendéget is hoznék magammal, lenne hely az asztalnál?
– Persze, kisfiam! Remélem, nálam is alszol majd!
– Igen, ott maradunk.
– Kik azok a vendégek?
– A barátnőm, Nóra, és a kislánya, Andika.
Először boldogan felkiáltottam, de amikor meghallottam, hogy van egy „kislány” is, hirtelen megváltozott a hangulatom.
– Milyen kislány? Egy nő, akinek gyereke van?
– Anya, miért mondasz ilyet? Egy gyerek nem teher.
– Kisfiam, miféle dolgok ezek nálatok Pesten? Nem találtál volna egy rendes, gyermektelen lányt?
– Nóra rendes. Nálunk dolgozik vezető könyvelőként. Nagyon okos és vidám, biztosan megkedveled majd.
– Máris rossz véleménnyel vagyok róla.
– De miért? Csak azért, mert van egy gyereke?
– Kisfiam, az elvált nők csak azért keresnek férjet, hogy valaki más gondoskodjon a gyerekükről. Erre van szükséged? Így képzelted az életedet?
– Anya, Andikával nagyon jól kijövök. Egyelőre nem hív apának, de idővel majd fog.
Balázs egyáltalán nem hallgat rám, ragaszkodik hozzá, hogy Nórát és Andikát elhozza az ünnepekre. Én viszont nem szívesen fogadnék ilyen „vendégeket” a házamban. Nem értem, miért választott egy ilyen nőt. Tényleg nincsenek rendes lányok Pesten? Mind elváltak, és gyerekkel?
Nem is tudom, hogy fogjuk megünnepelni ezt a karácsonyt. Már most rossz előérzetem van!