Miért házasodsz meg, ha nem veszed fel a férjed vezetéknevét? – háborodott fel az anyós
A régóta várt esküvőnk Péterrel már csak napok kérdése. Egy egyetemen ismerkedtünk meg, és most úgy döntöttünk, hogy hivatalosan is összekötjük az életünket. Már minden készen áll: a meghívók kiküldve, a helyszín lefoglalva, a ruhám elkészült.
De van egy apró, mégis nagyon fontos probléma – Péter vezetékneve.
Amikor valaki először hallja a nevét – Horkai –, sokan mosolyogni kezdenek, néhányan még nevetnek is. Péter mesélte, hogyan csúfolták gyerekként az iskolában emiatt a név miatt, és milyen bántó beceneveket kapott. Olyannyira zaklatták, hogy végül iskolát kellett váltania.
– Akkor még gyerekek voltunk, de ma már nem zavar – mondja Péter mosolyogva, és hozzáteszi, hogy már tud nevetni magán.
Azonban a vezetéknév most is problémát okoz, mégpedig a családjaink között. Az én lánykori nevem – Vámosi – lágyan és kedvesen hangzik. És most képzeljétek el, hogy hirtelen Horkai lennék. Hát, számomra nem túl vonzó.
Egy családi vacsorán említettem, hogy szeretném megtartani a saját nevemet. Azt gondoltam, manapság ez már teljesen elfogadott dolog. De az anyósom kiakadt.
– Micsoda? Ha férjhez mész, fel kell venned a férjed nevét! Ez így szokás! – mondta felháborodottan.
– De miért? – kérdeztem.
– Az emberek furcsán fognak rád nézni. Másrészt ha nem veszed fel a nevét, akkor meg minek egyáltalán megházasodni? Honnan tudja majd bárki, hogy egyáltalán házasok vagytok? – érvelt.
Nagy vita lett belőle, és az anyósom azóta megsértődött, mert szerinte „lenézem a családjuk nevét.” Az esküvői előkészületekben sem akar már részt venni.
Pedig számomra ez nem a családjukról szól, hanem az én életemről. Nem szeretném megváltoztatni a nevemet, mert a sajátom része annak, aki vagyok. Vámosi voltam 27 évig, és most hirtelen Horkai lennék? Az emberek rajtam fognak nevetni, ahogy Pétert is csúfolták gyerekkorában.
A gyerekeinket is féltve gondolok erre. Mi van, ha őket is zaklatják majd az iskolában a nevük miatt? Péter tudja, milyen nehéz volt számára mindezt átélni.
Ezért azt javasoltam, hogy inkább ő vegye fel az én nevemet, és legyen Vámosi. Apám is örülne ennek, mert így a nevünk tovább élne, hiszen nincs fiútestvérem, aki továbbvinné a családnevet.
Ez, mintha csak olaj lett volna a tűzre Péter ezek után teljesen összeveszett velem, magából kikelve üvöltözött.
– Az még hagyján, hogy meg akarod tartani a neved, de miért kéne akkor nekem felvennem a te neved? Mégis mit szólnának a kollégáim vagy a családom az apám? Normális vagy? Ez teljesen abszurd! – mondta sértődötten.
A vita odáig fajult, hogy Péter ideiglenesen visszaköltözött a szüleihez. Bár az esküvőt nem mondta le, egyre nagyobb a feszültség közöttünk.
Sokan azt gondolják, hogy ez csak egy apróság, és engednem kellene. De számomra ez többet jelent, mint egy névváltás. Úgy érzem, elveszíteném magam, ha feladnám a nevemet.
Tudom, hogy talán furcsán hangzik, de néha még az is jobb lenne, ha Péter valamilyen rossz szokást venne fel, mint hogy egy ilyen helyzetbe kényszerítsen engem.