Egy nap amikor hazaértem a munkából, furcsa csend volt otthon. Először azt hittem talán nincs otthon senki, de aztán meghallottam az alig halható beszélgetést. Péter és Marci az emeleten beszélgettek, de valami nem volt rendben. Hallgatóztam egy pillanatra, és akkor hallottam Péter sürgető, halk hangját:
– Marci, meg kell ígérned, hogy nem mondod el anyának, amit láttál. Ha elmondod, szomorú lesz, és nem akarod, hogy anya szomorú legyen, ugye?
Marci tiltakozott, de végül beleegyezett. A szívem összeszorult, miközben hallgattam őket. Miért kellett ilyen titkot tartaniuk? Mi történhetett? Amikor beléptem a szobába, minden úgy tűnt, mintha semmi sem történt volna. Péter próbált megnyugtatni, és azt mondta, hogy csak egy „fiú beszélgetés” volt. Megöleltem Marcit, de valami zűrzavart hagyott bennem. Valami nem stimmelt.
Néhány nappal később otthon, amikor Péter újra küldött egy fotót, amelyen Marci játszott, valami furcsát észrevettem. A kép hátterében egy pár női cipő volt, amit biztosan még sosem láttam. Egy pillanatra a levegő is megfagyott körülöttem, és egy ismeretlen érzés öntött el. Gyanakodni kezdtem.
Aztán egy újabb fotó jött. Ezúttal nemcsak a cipők okozták a kétségeimet. Péter egy pohár pezsgőt tartott, miközben Marci a szobában játszott. Az egész helyszín furcsán ismeretlen volt. A szívem hevesen vert, és egyre inkább biztos voltam abban, hogy valami nagyon nincs rendben.
Amikor hazatértem, tudtam, hogy beszélnem kell Péterrel. Megkérdeztem, hogy mi történik, és ekkor jött az igazság, ami darabokra zúzta a szívem. Péter bevallotta, hogy más nő is járt nálunk, de próbálta mentegetni magát, azt mondta:
– Nem vagy soha itt! Csak dolgozol, vagy Marci körül forog az életed. És én?
A szavai sokkal inkább fájtak, mint bármi, amit mondhatott volna. A hűség és bizalom, amiben addig éltem, szertefoszlott. A család, amit megteremtettünk, egy pillanat alatt darabokra hullott.
Péter próbálta tovább védeni magát, de már nem tudtam hinni neki. Elmondta, hogy igényli az emberi kapcsolatokat, hogy amikor nem voltam otthon, más nőkkel találkozott. Szíven ütött, amit mondott. Rájöttem, hogy ő sosem értette meg, mi volt igazán fontos számomra.
Miután Péter elköltözött, úgy döntöttem, hogy nem hagyom, hogy ez tönkretegyen. Újra összeszedtem magam, mert tudtam, hogy Marcinak erős anyára van szüksége. Bár fájt, hogy a férjem hűtlen volt, tudtam, hogy az őszinte szeretet és bizalom a legfontosabb a családban. Most erősebbnek és okosabbnak kellett lennem, hogy új életet kezdjek, és biztosítsam, hogy Marci olyan otthonban nőjön fel, ahol mindig szeretet és bizalom van.