Amikor megláttam férjem, Péter telefonján a „Terhes vagyok” üzenetet, először azt hittem, félreolvastam. Megdörzsöltem a szemem, majd újra elolvastam. Nem, nem tévedtem. Egy pillanatra megállt bennem a levegő.
Először próbáltam ésszerű magyarázatot találni. Talán valaki félreküldte. Talán egy rossz vicc. De ott motoszkált bennem a gondolat: mi van, ha nem?
Odamentem Péterhez, aki éppen a konyhában ült az asztalnál. Megmutattam neki az üzenetet, próbáltam közömbös maradni.
– Ez meg micsoda? – kérdeztem.
Péter egy pillanatra ledermedt, aztán megvonta a vállát.
– Fogalmam sincs. Biztos valami tévedés. Töröld ki.
Töröljem ki? Csak így? Nem kérdezi meg, hogy ki küldte? Nem lepődik meg? Egyre rosszabb előérzetem lett.
Aznap este alig tudtam aludni. Péter nyugodtan hortyogott mellettem, de én csak a plafont bámultam. Másnap egész nap nyugtalanság gyötört, és amikor két nappal később újabb üzenet érkezett, már tudtam, hogy itt valami nagyon nincs rendben.
„Pénteken várlak a La Bella Vitában. Van egy foglalásom este 7-re. Szeretlek.”
Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy dühöngjek. Péter péntek estére valóban azt mondta, hogy későn ér haza, mert munkaügyben találkozik valakivel. De vajon tényleg munkaügy volt?
Elhatároztam, hogy utánajárok. Amikor elment otthonról, hívtam egy bébiszittert, és elindultam az étteremhez.
A La Bella Vita elegáns hely volt, nem olyan, ahová csak úgy betér az ember. Amikor beléptem, azonnal megláttam Pétert. Egy asztalnál ült, és nem volt egyedül. Egy fiatal lány társaságában beszélgetett, mellette pedig egy nő ült, akit nem ismertem.
Reszketve léptem az asztalukhoz.
– Ez lenne a munkamegbeszélésed, Péter? – kérdeztem halkan, de határozottan.
Péter arca elsápadt.
– Éva, ez nem az, aminek látszik...
A fiatal lány, Zsófi, és az idősebb nő, Lisa, bemutatkoztak. Lisa azt állította, hogy Zsófi Péter lánya egy régi kapcsolatból, amiről eddig nem tudott. És most Zsófi terhes volt, segítségre volt szükségük.
Hallgattam őket, de valami nem stimmelt.
– Szükség lesz egy DNS-tesztre és egy orvosi igazolásra is – jelentettem ki.
Lisa arca megfeszült, majd hirtelen felállt, és magával húzta Zsófit.
Napok teltek el, és semmilyen hírt nem kaptunk róluk. Péter teljesen összetört. Ha Zsófi tényleg az ő lánya volt, miért tűntek el?
Végül egy régi barátja hívta fel, és elmesélte, hogy Lisa és Zsófi más férfiakat is megpróbáltak így becsapni. Az egész egy jól kitervelt átverés volt.
Aznap este Péterrel a kanapén ültünk, egymás kezét fogva.
– Köszönöm, hogy hittél nekem – mondta csendesen.
– Egy csapat vagyunk – válaszoltam. – De ha még egyszer titkolsz előlem valamit, vége.
Péter bólintott.
Azóta erősebbek vagyunk, mint valaha. Tudjuk, hogy bármi történjen, őszintének kell lennünk egymáshoz.