Eszter vagyok, 32 éves. Nemrégiben váratlan dolog történt velünk. Épp a konyhában voltam, amikor anyósom, Erzsike, szívszélütést kapott. A férjemmel, Gáborral azonnal kórházba rohantunk vele. Bár a pánik elszabadult bennem, mégis megkönnyebbültem, amikor kiderült, hogy Erzsike jól van, és csak egy kisebb rosszullét volt.
Viszont a kórházi vizsgálatok során derült ki valami, ami sokkolt minket. Kiderült, hogy anyósomnak rákos daganata van a tüdején. A diagnózis lesújtott minket, de anyósom valami furcsán viselkedett, ami zavart engem. Előbb megkért, hogy ne mondjunk semmit az apósomnak, majd elkezdett titkos telefonhívásokat bonyolítani, és füllenteni, amikor kérdeztük, hogy hova megy.
Egyszer, amikor elvittem az orvosi vizsgálatára, hallottam, ahogy a nővérnek azt mondja, hogy a férjével megegyezett, hogy csak akkor kezdje meg a kemoterápiát, ha az apósom tud a betegségéről. Ekkor rájöttem, hogy az anyósom nemcsak a ráktól fél, hanem attól is, hogy a férje elhagyja.
Azon az éjszakán, a férjemmel eldöntöttük, hogy muszáj beszélnünk az apósommal. Amikor elmondtuk neki a helyzetet, nagyon meglepődött, de ahelyett, hogy haragudott volna, csak azt mondta: "A feleségem mindig is a saját terhét hordta, nem akart engem terhelni." Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy nem az apósomat csalta meg az anyósom. Önmagát csalta meg, amikor azt hitte, hogy egyedül kell megoldania ezt a helyzetet.
Végül anyósom a kemoterápiás kezelésen meggyógyult, és a családunk még szorosabb lett. Az apósom végig mellette volt, és nemcsak a férje, hanem a legnagyobb támasza is lett. Anyósom pedig végre megengedte magának, hogy gyenge legyen, és elfogadja mások segítségét. Így lettünk egy igazán erős, egységes család.