A fürdőszobai szellőzőrács váratlanul leesett. Eredetileg csak egy apró háztartási problémának tűnt, amit gyorsan meg akartam oldani, mivel épp egyedül voltam otthon, Tamás pedig nem volt ott. De amit ez az apróság felfedett, mindent megváltoztatott.
Ahogy lehajoltam a rácsért, Tamás üzenete érkezett: „Ne nézz a szellőzőbe!” A hangneme szokatlanul komoly volt, ami még jobban felkeltette a kíváncsiságomat. Miért kellene titkolni valamit egy szellőzőrács mögött?
Mivel nem bírtam megállni, a telefonom zseblámpájával belesve egy gyanús zacskót, kesztyűket és egy kést találtam. Azonnal elöntött a félelem, és egyre inkább azt kezdtem hinni, hogy Tamás valami törvényellenes dologba keveredett. Az üzenetei és válaszai csak növelték a gyanúimat, így úgy döntöttem, utánajárok.
Másnap reggel egy címre autóztam, amelyet egy ingatlanokkal kapcsolatos papíron találtam. A cím egy apró pékséghez vezetett, amit Tamás titokban bérelt. Meglepetésként készült, hiszen mindig is arról álmodtunk, hogy saját pékséget nyitunk. A szellőzőben talált tárgyak mind a pékséghez tartoztak – a kés tortadíszítéshez, a kesztyűk biztonsági okokból, a zacskó pedig liszt volt.
Tamás elmondta, hogy hónapok óta dolgozik ezen a meglepetésen, és azt akarta, hogy a nehéz időszakok ellenére új reményt és célt adjunk a jövőnek. Az egész félelem és gyanú hirtelen eltűnt, mikor rájöttem, mennyire törődik velem.
A nap hátralévő részét azzal töltöttük, hogy terveztük a pékség megnyitóját, és közösen dolgoztunk a menün. Ez a titokban készített meglepetés nemcsak a mi álmunk kezdete, hanem egy új, szeretettel teli fejezet is.