Van olyan ajándék, ami megmelengeti az ember szívét. És van olyan is, ami dührohamot okoz. Az én történetem az utóbbiról szól, és arról, hogyan alakítottam át egy évnyi felháborodást egy emlékezetes karácsonyi bosszúvá.
A meglepetés, ami nem sikerült
A férjem, Tamás, karácsony előtt tíz nappal azzal állított be a nappaliba, hogy egy hatalmas, csillogó csomagolású ajándékot mutatott fel nekem. A doboz látványa és az ő fültől fülig érő mosolya azt sugallta, valami igazán különlegesre készüljek.
„Ez a tiéd, Klári!” – mondta boldogan. „Idén valami különlegeset akartam neked adni.”
A gyerekeink, Anna és Bence, az ajtóból kuncogtak. „Apa nagyon titkolózott ezzel kapcsolatban” – ugratta Anna.
A doboz tíz napig ott volt a fa alatt, és az elvárásaim az egekbe szöktek. Talán egy szép nyaklánc? Egy puha takaró? Vagy esetleg valami, ami igazán kifejezi, mennyire fontos vagyok neki?
Aztán elérkezett a szenteste, és mindenki szeme láttára kibontottam a csomagot. A szívem hevesen vert – de az izgalmat hamar felváltotta a döbbenet.
„Egy… porszívó?” – kérdeztem, a dobozt bámulva, amelyen olyan szlogenek díszelegtek, mint „Csúcstisztító erő!” és „Ideális minden takarításhoz!”.
Tamás büszkén vigyorgott: „Nem akármilyen porszívó! Kipróbáltam a műhelyben – fantasztikus a fémforgácshoz!”
A szoba elnémult, kivéve a gyerekek visszafojtott nevetését. Könnyes szemmel visszavonultam a hálószobába, Tamás pedig értetlenkedve követett.
„Ez komoly? Egy porszívó? Karácsonyi ajándéknak?” – csattantam fel.
„Miért? Ez praktikus” – felelte.
A „praktikus” szó végképp betette nálam a kaput.
A tökéletes bosszú terve
Aznap éjjel, miközben a kanapén feküdtem, elkezdtem kidolgozni a bosszúmat. Ha Tamás szerint a praktikus ajándékok megfelelőek karácsonyra, akkor megmutatom, mit is jelent ez valójában.
Egy éven át spóroltam a korrepetálásokból származó pénzemből, és amikor újra eljött a karácsony, eljött a nagy pillanat is.
A fa alatt ott volt az ajándékom Tamásnak: egy hatalmas, ragyogó csomagolású doboz. Amikor kibontotta, az izgalom az arcán hamarosan zavartságba, majd döbbenetbe fordult. A dobozban egy ipari méretű vécépapírkészlet volt.
„Tökéletes a házba és a műhelybe is!” – mondtam mosolyogva.
A szoba nevetésben tört ki. Még Tamás édesanyja is kuncogott, miközben megveregette a vállamat.
„Ez most komoly?” – kérdezte Tamás, még mindig hitetlenkedve.
„Pont annyira, mint a tavalyi porszívó” – feleltem édesen.
Az ajándékok ereje
Azóta Tamás megtanulta, hogy a karácsonyi ajándékoknak nemcsak praktikusnak kell lenniük, hanem szívből kell jönniük. A családunk ma is emlegeti a „Vécépapír Karácsonyt”, és én mindig készen állok, ha újra elfelejtené, mit jelent az átgondolt ajándékozás.
Néha a legjobb bosszú nemcsak édes, hanem praktikus is.
Forrás