Nehéz erről beszélnem, de muszáj. A feleségemmel, Eszterrel, harmincöt éve vagyunk házasok. Van két fiunk, András és Péter, és egy lányunk, Anna. Mindegyik gyerek megtalálta a saját útját, munkát, és párt is talált magának. Úgy érzem, ez Eszter érdeme, aki éveken át imádkozott értünk, hogy boldogok legyünk.
Miután mindketten nyugdíjba mentünk, kockázatot vállaltunk, és a megtakarításainkat egy vállalkozásba fektettük. Eszter Istenhez fordult, és úgy éreztem, hogy a segítsége nélkül nem sikerült volna. A pénz hamarosan bőségesen áramlott, új ismerősökre tettünk szert, és magasabb társadalmi státuszba kerültünk. Egy idő után több milliós bevételünk lett.
Ez az új élet azonban sok kísértést hozott. Fiatal, vonzó nők vettek körül, és a barátaim is mind fiatal partnerekkel mutatkoztak. Úgy éreztem, hogy én vagyok a világ királya. Az egyik fiatal nő – nevezzük Jessikának – különösen elbűvölt. Éreztem, hogy mindenre hajlandó lenne értem. Teljesen elvesztettem a fejem.
Jessika feltétele az volt, hogy vegyem el feleségül. Bár Eszter mindig támaszom volt a nehéz időkben, úgy döntöttem, elhagyom őt. Ő nevelte fel a gyerekeinket, és biztosította, hogy értékes emberekké váljanak. Mégis, vakmerő döntéseim miatt elárultam őt.
Egy napon szembesítettem Esztert a túlsúlyával és az általam "képmutatónak" nevezett jámborságával. Még azt is a fejéhez vágtam, hogy viszonya van a lelkésszel, amit természetesen nem tudtam bizonyítani. Eszter, aki eleinte megpróbált védekezni, végül nyugodtan közölte:
– Értem, mit szeretnél. Félreállok, hogy boldog lehess azzal a fiatal lánnyal, akiért ennyire küzdesz.
Eszter még aznap elment. Nem vitt magával semmit. A gyerekeink próbálták visszatartani, de én meggyőztem őket, hogy már nincs szükségem rá. Jessikával kezdtem új életet.
Eleinte úgy tűnt, hogy Jessika mellettem istenként bánik velem. De ez csak rövid ideig tartott. Kiderült, hogy ő durva, kicsapongó, és semmi tiszteletet nem tanúsít irántam. A kapcsolatunk felszínes volt, az intimitás szinte eltűnt. Egy idő után kezdtem azt hinni, hogy szeretője van.
Közben a gyerekeim elfordultak tőlem, és én magányossá váltam. Jessikának született egy gyermeke, de nem vagyok biztos benne, hogy az enyém. Eszter viszont kivirult. Látom, mennyire boldog, és ez még inkább megbánással tölt el.
Ha lehetőségem lenne visszaforgatni az időt, biztosan másképp döntenék. Irigykedve nézem azokat a párokat, akik idős korukig együtt maradnak. Még mindig reménykedem abban, hogy Eszter egy napon megbocsát, de addig is Istenhez fordulok segítségért.