Volt egyszer egy korszak, amelyre ma már sokan nosztalgiával emlékeznek vissza: a szocialista Magyarország. Az 1950-es, ’60-as, ’70-es és ’80-as években az élet egészen más volt, mint ma. Akkoriban a gyerekek az iskolapadban hátratett kézzel ültek, fegyelmezetten hallgatták a tanárt, és a rend volt az egyik legfontosabb szempont az oktatásban.
A fegyelem és a tisztelet kora
Az iskolai élet szigorú keretek között zajlott. A tanító néni vagy tanár úr belépésekor a gyerekek egy emberként álltak fel, és tisztelettel köszöntötték. Az órák alatt nem volt fészkelődés, sugdolózás vagy telefonozás – hiszen a mobiltelefonok még csak a sci-fi világában léteztek. A padok mögött sorakozó gyerekek fegyelmezetten követték az oktatást, miközben az osztályteremben az egyszerű, de céltudatos berendezés uralkodott: táblára író kréta, térképek a falon, és persze a kötelező Lenin- vagy Kádár-portré.
A tananyag és az oktatás
Az oktatás középpontjában a hazafias nevelés és a közösségi szellem állt. A tankönyvekben sokszor szerepeltek a szocialista eszmeiség hősei, és a gyerekeket már kiskoruktól arra nevelték, hogy a közösség és a haza szolgálata mindennél fontosabb. A kötelező orosz nyelvoktatás része volt az iskolai mindennapoknak, és az úttörőmozgalom is szerves része volt a gyermekkor élményeinek.
Iskolai egyenruha és felszerelés
Nem volt kérdés, hogy mit vegyen fel a gyerek iskolába: a kék köpeny minden tanuló számára kötelező volt, és az úttörőnyakkendő is sokáig az egyenruha része volt. A fiúk és lányok egyforma iskolatáskával és felszereléssel jártak, a füzetek borítóján gyakran visszaköszönt a szocialista ipar vagy a béketábor jelképei.
Az iskola utáni élet
A tanítás után az úttörőcsapatok programjain lehetett részt venni, vagy az úttörőházban lehetett különféle szakkörökre járni. A legtöbb gyerek az utcán töltötte a délutánt, focizott, ugróiskolázott vagy a közeli grundon játszott. A televízióban legfeljebb egy-két gyerekeknek szóló műsor volt, így a szórakozás többnyire a valós közösségi térben zajlott.
A régi idők romantikája
Bár a szocialista rendszer sok mindenben megosztja az embereket, az akkori iskolaévekre sokan nosztalgiával gondolnak vissza. A fegyelem, az összetartás és az egyszerű, letisztult értékek ma már egy másik világ részei. Az a világ, amikor a gyerekek hátratett kézzel ültek az iskolapadban, talán nem volt tökéletes, de egy biztos: mély nyomokat hagyott mindazokban, akik akkoriban nőttek fel.