Forrás: youtube
2020. június 21-én távozott Bálint György, akit mindenki csak Bálint gazdaként ismert. A kertészkedés mestereként vált legendává, de amit igazán adott Magyarországnak, az a bölcsessége, a tisztessége és az a csendes derű, amely egész életén át jellemezte. Száz esztendős pályafutása és gondolatai ma is példaként élnek tovább.
Gyermekkora óta elrendeltetett számára a természet közelsége. Gazdálkodó családban nőtt fel, így nem volt kérdés, milyen hivatást választ. „Magától értetődő volt” – mondta egyszer. Már fiatalon gyakornokként dolgozott egy uradalomban, majd kertészmérnöki diplomát szerzett. Pályáját családja is folytatta: fia, unokája, meny és még az unoka felesége is a mezőgazdasághoz kötődött. „Ha együtt ülünk az asztalnál, mindig ezekről beszélgetünk, és gyakran vitázunk is, nem kímélve egymást” – mesélte mosolyogva.
Embersége legalább annyira meghatározta, mint a szakmája. Egyik legszebb gondolata így hangzott: „Kenyeret nem dobok ki, ha leesik, felveszem, megcsókolom, megeszem.” Apró, de mély értékek, amelyek egy olyan világot rajzoltak ki, ahol mindennek – ételnek, tárgyaknak és embereknek – megvan a maga becsülete.
Sokan a televízióból ismerték meg, ám a kétezres években már az interneten is hatalmas követőtáborra tett szert. Százezrek olvasták online tanácsait, és közösségi oldalain keresztül közvetlen kapcsolatban maradt az emberekkel. Egy súlyos baleset után is részt vett a kert körüli munkákban – ha már nem is kétkezi munkával, akkor szavaival irányította feleségét.
Élete során háromszor házasodott. Első feleségével, akit Auschwitzból való hazatérése után keresett fel, egy fiút neveltek, de házasságuk nem maradt tartós. Második feleségével 35 éven át éltek együtt, egészen az asszony haláláig. Harmadik társát, a nála 27 évvel fiatalabb Récsey Antóniát így jellemezte: „Tökéletes társam lett.”
Századik születésnapján sem fáradt el a gondolkodásban. Amikor megkérdezték tőle a hosszú élet titkát, egyszerűen így felelt: „Gyerekkorom békés volt, mindent megeszem, nem válogatok.” Ünneplése közben is szerény maradt: „Száz év nem érdem, hanem a sors ajándéka.”
Halála előtt is nyugodt volt a vég felé. „Föl vagyok készülve a végre, lelkileg is. Nem érhet meglepetés” – mondta. E derűs elfogadás és méltóság teszi örökségét igazán maradandóvá: Bálint gazda példája arra tanít, hogy az élet tisztelete, a természet szeretete és a békesség mindennél fontosabb.