Ma az egyetem könyvtárában egy szőke lány jött velem szemben, kezében egy nagy adag papírral, és valami fura arckifejezéssel nézegette az iratmegsemmisítő gépet. Mivel úgy tűnt, hogy tanácstalan, odamentem hozzá, és megkérdeztem, segíthetek-e. Elmondta, hogy a tanár küldte, de fogalma sincs, hogyan kell használni a gépet.
Na, mivel én már használtam ilyet párszor, gondoltam, segítek. Elvettem tőle a papírokat, és beledobtam őket a gépbe. A gép elindult, hangosan aprította a papírokat, én pedig figyeltem, hogy minden rendben legyen. Pár másodperc múlva a lány újra megszólalt, de most egy kicsit zavartabb hangon: „És a fénymásolatokat hol adja ki?”
Rájöttem, hogy valamit nagyon elrontottam, és a 120 hallgató ZH-ját 5 másodperc alatt elpusztítottam. A szőke lány akkor már megértette, hogy mi történt, de egy pillanatra elgondolkodott, majd halkan hozzátette: „Ó, hát akkor most mi lesz?”
Na, remélem, azok, akik bukót írtak, örülnek a helyzetnek, a többiektől pedig bocsánatot kérek. Még mindig nem vagyok biztos benne, hogy az iratmegsemmisítő használatának a tanár által küldött instrukciók között szerepelt volna, hogy fénymásolatokat is vigyünk be, de hát… egyszer minden rossz döntés tanulópénz.