Egy szerdai reggelen Pista, a hatodik osztályos diák, nagy nyugalommal adta át az ellenőrzőjét Tóth tanár úrnak. Aznap magyar dolgozatot osztottak vissza, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, a kevésbé sikeres teljesítményt szülői aláírással kellett igazolni.
Tóth tanár úr rutinosan átlapozta az ellenőrzőt, de hirtelen megakadt a szeme az aláíráson: "Batman".
– Pistike, ez meg micsoda? – kérdezte hitetlenkedve.
– Az anyukám aláírása, tanár úr – felelte a fiú rezzenéstelen arccal.
– Ne viccelj már, Pistike! Anyukád neve biztos nem Batman – morogta a tanár, és a dolgozathoz csatolt egy intőt: „Hamisított szülői aláírás miatt figyelmeztetésben részesítem a tanulót.”
Másnap reggel azonban Pista szülei berontottak az igazgatóhoz. Az édesanya, szemmel láthatóan feldúltan, a tanárt hibáztatta:
– Tanár úr, kérem, hogy merte hamisítással vádolni a fiamat? Az aláírásom tökéletesen eredeti!
Tóth tanár úr csak annyit tudott hebegni:
– De... de az aláírás Batman!
– Igen, pontosan! – csattant fel az anyuka. – Az én nevem Batman Katalin, mivel az apám, a székely eredetű Batman Ferenc után kaptam a nevem!
Az eset az iskola folyosóján hamar szárnyra kapott, és a diákok innentől kezdve csak "Sötét lovagnak" hívták Tóth tanár urat, aki hónapokig nem élt a "szülői aláírások ellenőrzésének jogával".
Ez a kis történet tökéletes példája annak, hogy egy egyszerű iskolai félreértés is óriási derültséget okozhat. 😊
Forrás