Beszélgetés egy jó barátom négy éves fiával.
Egy kellemes délután volt, mikor a barátommal és a kisfiával találkoztunk. Ő mindig tele van energiával, hogy már vártam, mikor szólal meg. Ahogy leültünk, rákérdeztem, hogy mi újság az óvodában, mire ő nagy szemekkel nézett rám, és azt mondta:
– Na és milyen az óvoda, szép öcsém?
Erre ő sóhajtott egyet, és így válaszolt:
– Áh, ne is mondj semmit, teljesen ki vagyok idegileg ezekektől a nőktől!
Először megdöbbentem, majd próbáltam komolyan venni, miközben mosolyogva kérdeztem:
– Mitől, mesélj?!
Ő ismét egy hosszú sóhajtással folytatta:
– Már utálok szünetben az udvarra menni miattuk.
Erre persze teljesen kíváncsi lettem, és tovább faggattam:
– Na de mégis miért?
Ő egy pillanatra elgondolkodott, majd kisfiús, határozott hangon válaszolt:
– Hát ezek az érthetetlenek nem képesek felfogni, hogy egy nap csak egyre van időm!