Rickard Eriksson története bizonyítja, hogy a kitartás és a szorgalom sokszor messzebbre visz, mint a könnyebb út választása. A svéd fiút gyerekkorában sokan kinevették, amiért palackokat és üvegeket gyűjtött, ő azonban hajthatatlan maradt. Ma, alig húszévesen, már saját háza kulcsát szoríthatja a kezében.
Míg társai az iskolaudvaron játszottak, Rickard már kisfiúként tudta, hogy nem bízhat másokra. Hét éves korában fogadta meg: mindent megtesz azért, hogy egy nap saját otthona legyen. Azok az üres palackok, amelyeket mások szemétnek láttak, számára lehetőséget jelentettek – minden darabbal közelebb került a nagy álomhoz.
Gyermekévei nehezek voltak. Édesanyja súlyos betegsége miatt testvérével együtt nevelőszülőkhöz került, így korán megtapasztalta, milyen az, ha hiányzik a biztonság és az otthon melege. Már ekkor eldöntötte: egyszer „csakazértis lesz egy saját háza.”
Tizenhárom éven át szorgalmasan gyűjtötte a visszaváltható üvegeket, naponta legalább 10 korona volt a célja. Sokan gúnyolódtak rajta, de őt ez sem törte meg.
„Leginkább a korosztályom gúnyolódott rajtam” – mesélte az SVT Nyheternek.
Az évek során a kis összegekből egyre komolyabb megtakarítás gyűlt össze. Rickard nemcsak az üvegekre támaszkodott: miközben más gyerekek Pokémon-kártyákkal játszottak, ő kereskedni kezdett velük. Minden eladott és megvett kártya után félretett minden koronát – először perselybe, később bankszámlára.
A rengeteg munka végül meghozta az eredményt. Húszévesen sikerült 100 ezer svéd koronát (nagyjából 3,3 millió forintot) előteremtenie, amelyből foglalót fizetett egy régi, 1940-es években épült házra. Az ingatlant az 1970-es évek óta nem újították fel, így rengeteg munka vár rá, de ez cseppet sem riasztja. Már bebizonyította, hogy legnagyobb fegyvere a kitartás és a szorgalom.