A Nílus titka: miért nem szárad ki a világ egyik leghíresebb folyója?
A Nílus a világ leghosszabb folyója, amely több mint 6800 kilométeren át szeli ketté Afrikát. Medencéjének nagy része sivatagos vidék, ahol alig esik csapadék – mégis, a Nílus soha nem apad el teljesen. De hogyan lehetséges ez?
A válasz a forrásvidékben rejlik. A folyó vízutánpótlását nem a Szaharában hulló eső biztosítja, hanem az Egyenlítő környéke, ahol évente akár 2000 mm csapadék is eshet. Innen indulnak a Nílus mellékágai – a Viktória-Nílus, az Albert-Nílus, a Bahr-el-Dzsebel, a Fehér- és Kék-Nílus – amelyek óriási víztömeget szállítanak.
A vízhozam változó: az Asszuáni-gátnál akár 500 és 15 000 köbméter másodpercenként. A folyó mégis stabil marad, mert kőzetalapzaton folyik, így a homok nem tudja „elnyelni” a vizét. Egyes tudósok szerint föld alatti források is hozzájárulhatnak: a Kelet-afrikai-árokrendszer mélyéből lassan, de folyamatosan törhet fel víz, amely évezredek óta táplálja a folyót.
A Nílus nemcsak rejtélyekkel teli, de kulcsszerepe van a modern energiatermelésben is. Az 1970-ben megépült Asszuáni-gát mellett ma az etiópiai „Újjászületés” gát építése zajlik, amely hatalmas, 5,15 gigawattos kapacitásával egész régiók áramellátását alakíthatja át. Ez azonban Egyiptomban aggodalmat kelt, hiszen a vízvisszatartás veszélyeztetheti a Nílus alsó szakaszát.
A folyó története tele van titkokkal. A Viktória-tavat csak 1858-ban fedezték fel hivatalosan, mégis szerepelt már 1706-os holland térképeken. Más, 16. századi ábrázolások szerint pedig a Nílus a Hold-hegységből eredt – ami arra utalhat, hogy Afrika földrajza sokat változott az évszázadok során.
És a rejtélyek folytatódnak: a Nílus deltájában több, kilométereken át futó csatornát találtak, de máig nem tudni, ki és mikor ásta őket.
A Nílus tehát nem csupán egy folyó, hanem egy örök talány, amely egyszerre táplál, energiát ad és titkokat rejt.